Kezdőlap
Megnyílt Közép - Kelet Európa legrangosabb zenei nyári kurzusa!
2010. augusztus 2 - 16. Sárospatak
Kövesse az eseményeket, a napi beszámolóinkat....
2010. augusztus 15.
És elérkezett a finálé, a zárónap. A levegőben tapintható volt az izgalom, hiszen a két nagy zárókoncertre – a Gálahangversenyre és a Szimfonikus Zenekar Zárókoncertjére – ma került sor. 14.30-kor az ifjúsági szekció is bemutatta munkájának eredményét, majd 16 órakor a Gálán kaptunk a diákok teljes kétheti produkciójából összeállított kerek programot. Tényleg gyönyörű zongora-, hegedű-, klarinét-, fuvola-, csellójátékot és énekprodukciót (Puccini “Che gelida manina”) hallhattunk. A Zemplén Fesztivál (és az Interkultur Hungaria Kht.) díját – amely a már emlegetett meghívást – önálló koncertet – jelenti a következő évi Fesztiválra – ezéven három résztvevő között osztották meg: Duleba Lívia fuvolásról, Szokolay Ádám 14 éves fenomenális zongoristáról, és Gál Máté tenorról van szó. Máté mindemellett a jövő májusi Művészetek Palotájában tartandó Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarral közreműködő Puccini operaelődásban való szereplésre is meghívást kapott.
Este folytatódott a koncerthangulat – sor került Peter Bannister angol zeneszerző “Hermosura de Dios” című szimfonikus darabjának ősbemutatójára, Meláth Andrea kiváló mezzoszoprán közreműködésével. A zeneszerző avilai Szent Teréz 16. századi spanyol költőnő öt verse inspirálta. A darab mélysége, melankóliája elgondolkodtató, megértését sokban segítette a spanyol szöveg magyarra fordított változata, Isten szépségének rímekben és költői trópusokban való érzelemgazdag kifejezése. A premieren kívül a zenekar Mozart Ave Verum Corpus-át (kórussal), egy Kellog-ot és Beethoven IV. szimfóniájának 2.opuszát is előadta, emelkedetten, maximálisan összehangoltan és egyszerűn úgy, ahogy ezeknek a daraboknak az kijár.
Este, az informális záróesten – ahol a tanárok, a stáb/önkéntesek is megtapsoltattak – is folytatódott a muzsikálás késő éjszakába nyúlóan – népzenével, -tánccal, illetve újabb és újabb operajelenettel – érthető módon jelentősen oldottabb hangulatban.
Találkozzunk nem egész egy év múlva, 2011. júliusában, a 8. Crescendo-n!
2010. augusztus 14.
Minőségében nagyon gazdag és élvezetes programoknak néztünk elébe ezen a szombati napon. A szekció-koncertek mellett kora délután opera jeleneteket csodálhattunk meg fiatal operaénekeseink – név szerint Angela Ceban, Jeffrey Bell, Otilia Berbeci, Rab Gyula, Hisako Kishida, Tarjányi Tamás, Tim Gemesi, Vörös Szilvia, Alina Barlescu, Christine Houlette, Szente Melinda, Ambrus Orsolya és Gál Máté – tolmácsolásában. A diákok nemcsak magas szintű énektudásukról, hanem színpadi magabiztosságukról, sokoldalúságukról, színészi képességeikről, sőt humorérzékükről is jócskán tanúbizonyságot adtak, hol megnevettetve, hol majd megríkatva a közönséget. Az olasz anyagon – Ariodante, L’elisir d’amore, La sonnambula, Cosi’ fan tutte – kívül németet is előadtak – Humperdink “Jancsi és Juliska”, illetve a híres-neves “Szöktetés a szerájból” formájában. Különös közszeretetnek örvendett és ovációt kapott – megérdemelten! – a két erdőbe keveredett testvérpár-ária mellett a záró négyes Szeráj “Ach, Belmonte”-ja.
Röviddel a felemelő koncert után Marcel S. Zwitzer holland zenetörténész érdekfeszítő előadásán vehettek részt az érdeklődők – sok külsős is eljött – Johann Sebastian Bach életéről, illetve ennél sokkal többről. Zwitzer felfogása egyedi és hatásos volt ugyanis: Bach egyik Korálját – melyben Jézus ránk hagyott imája, másképpen a Miatyánk elevenedik meg – hallgatták meg először, melyet mélyreható elemzés követett. A történész olyan részletességgel tárgyalta az egyes zenei mondatok mondanivalóját, mit miért-jét, hogy felmerült a kérdés: vajon honnan veszi ilyen biztonsággal az információkat? A válasz egyszerű: megtalálták a nagy zeneszerző Bibliáját, benne a jegyzeteivel! Mikor ezután másodszor is meghallgatták a darabot, teljesen másként hatott. Erre meggyőző bizonyíték a szemmel láthatóan ledöbbent Fassang László orgonaművész szinte megrökönyödött fejbólintása válaszként arra a kérdésre, vajon változtat-e majd játékán a hallottak után.
2010. augusztus 13.
A Crescendo “Művészeti Akadémia” – és nem véletlenül csupán komolyzenei: Stefan Tramer képzőművész és Tina Bailey táncművész/koreográfus mellett, akik a teljes időtartamra jöttek oktatni, két fiatal, mégis tapasztalt képzőművésszel – Deli Eszter és Votin Dóra festőkkel beszélgettünk a reggeli áhitaton. Műveikből – mely az évek során sokat változott, érett – hoztak bemutatót: Eszter főként fotókat, melyek a "szakrális blog" címét kapták és koncepciójuk az egyszerű utcai környezet visszatükrözése egy részletet kiemelve, a szakrális és profán viszonyát átértelmezve ezzel. Két festményét is elhozta, melyek témájukban, hangulatukban illettek a fotósorozathoz – egy olyan nem könnyű időszak után készültek, amelynek hatására életének alapjáig kellett leásnia, változtatva egyúttal képei mondanivalóján is. Dóra néhány éve kezdett el magyar népi motívumokkal – melyek hozott képein láthatók – foglalkozni, illetve azok megjelenítésének lehetőségein gondolkodni. Ezek a minták, jelképek – akárcsak Bartók gyűjtései és művei révén – kifejezik magyar lelkünket, gondolkodásunkat, identitásunkat.
Ugyancsak a mai nappal kezdetét vette a kéthetes kurzust összegző, a diákok fejlődését és szárnyalni vágyó tehetségét bemutató koncertek sorozata. Rögtön kettőre is sor került – ugyanabban az időpontban, úgyhogy dönteni kellett. Az egyik huszonkét fellépőt vonultatott fel és három óráig tartott – neve sem okozott csalódást, egyszerűen csak “Zongoramaratonként” lett meghirdetve –, a másik – Orgona és Kamarazenei Koncert - felől is érdeklődők gond nélkül élvezhették a műsornak ha nem is teljes, de legalábbis részleges kínálatát. Elmélázhattunk Erényi Eszter fiatal fuvolista játékán, aki Mercadante E-moll Concerto-jából játszotta technikailag bravúrosan az Allegro maestoso-t: fiatal kora ellenére nagyon figyel a dinamikára, bár a darab megjelenéséhez, személyiségéhez való hasonlósága nyilván segítette ebben. Az orgonát is méltóságteljességéhez és súlyosságához illő módon szólaltatta meg Georgios Zaimis – Görögországból érkezett két diákunk egyike –, természetesen Bach-ot játszott, két korál prelude-öt, illetve Frescobaldi-t és Pachelbel-t. A Klarinétkvintet darabja Eva Janigova (elsőhegedű), Diana Marola (másodhegedűs), Tabea Kaempf (brácsa), Oana Postolache (cselló) és Dmitry Romanov (klarinét) hangszerein kelt életre, teljes mértékben “Mozartosan”, finoman, könnyedén, csillogva, pajkosan.
A zongoramaratonról regényeket lehetne írni – főként ha a technikai oldalt nézzük -, hiszen a fellépők egytől-egyig bizonyítottak és megörvendeztettek minket, az ifjaktól az érettebbekig mind. Míg az ázsiai trió – Rio Watanabe, Trang Mai Trinh és Atsuko Ota – játékának pontossága és már-már tökéletessége vitathatatlan és székhez szegező, Tóth Sámuel, Silvie Náhlá vagy Polina Kulikova delikát művészete és a darabbal való hasonulása (Liszt Tarantella-ja, Debussy Reflets dans l’eau-ja vagy Chopin b-moll nocturne-je) közönséget megható szelíd erővel tör felszínre. Különösen is értelmet nyer ez akkor, ha elgondolkodunk Hegedűs Endre zongora szekció-vezető szavain, melyek hangsúlyozták, hogy a két hét alatt a szó szerint vett tanuláson – vagyis dresszúrán – túlmutatóan a művészet, illetve közelebbről nézve a zongorajáték lelki vetületeit és lehetőségeit szerették volna a tanárok – egyöntetűen – átadni. Az eredményhez pedig kétség nem férhet.
2010. augusztus 12.
Beat “Zene és Költészet” előadása, amely a múlt heti Zene és Szöveg folytatása, délután 17 órakor került megrendezésre. A kíváncsi egybegyűltek Beat lélek kamráit kutató versei felolvasása után megosztották kapcsolódó gondolataikat, orosz zenészeink – Ivan Duknych, Olga Ponomareva és Polina Kulikova – pedig a kíséretet adták, egyértelműsítve, hogy e két művészeti ág még annál is szorosabban fonódik össze, mint ahogy gondolnánk.
Este, immár másodszor dicsőítettünk gyertya-, illetve fáklyafénynél a Kollégium udvarán, amely a többi koncerthez, sőt próbához képest sokkal kötetlenebb, oldottabb volt – természetesen a szakmaiság és zenei profil is más, könnyedebb, spontánabb. Mindezzel együtt sokan összegyűltek, és állva vagy ülve, felszabadultan dicsérték a Mindenhatót azokért a dolgokért, amit itt vagy általában átéltek, kaptak, megértettek, bátorítva a még bátortalanokat, bizonytalanokat. A végén imakérésre is volt lehetőség, új impulzust kapva így a hátralévő napokra.
2010. augusztus 11.
Valószínűleg többek számára ismert, hogy a Zempléni Fesztivál minden évben – Fesztiváldíj címén - koncertlehetőséget biztosít az előző év gálakoncertje során a zsűri által legtehetségesebbnek ítélt diáknak. A múlt éven a különdíjon két fiatal diák is osztozzott: Krajnyák Dalma operaénekes-növendékről és Oana Zamfir ifjú zongoristáról van szó. Dalma miskolci születésű mezzoszoprán, aki bársonyos hangjával ügyesen bánik – a közönséget képes lekötni, magával ragadni. Erasmus ösztöndíjjal tanult a velencei La Fenice operaház korrepetítoránál, ősztől a londoni Guildhall School of Music and Drama ének tanszékén képezi majd tovább magát. Mostani repertoárja angol, olasz, német és francia áriákat, recitativo-kat és egyházi darabokat is tartalmazott. Mélyebb fekvésű hangjának különösen is jól ült Händel “Lord, to Thee”-je a Theodora-ból a Herkules “Where shall I fly”-jával, vagy Rossini Tancredi-jéből a “Di tanti palpiti”. Kifejezetten nehéz énekdarabokról van szó, melyek akadályait könnyedén vette, a vibrátókhoz hangját nagyon jól igazítja és bár alapvetően nem szoprán, a felsőbb regiszterek sem okoznak számára gondot. Ez talán nem meglepő, ha számításba vesszük, hogy a barokk zenén kívül szívéhez legközelebb a későromantikus német dal, illetve a bel canto áll. A két rövid német darabot – egy Mahler és egy Brahms dalt – is gördülékenyen tolmácsolta, sőt Thomas Mignon “Connais-tu” áriája is emlékezetes volt.
Előadótársa és egyben társdíjasa, Oana kísérte zongorán, de feltárta előttünk mély érzelmeket kavaró, szenzitív játékát is, mely különösen a súlyos, húszperces Brahms Zongoradarabok 118. opuszában tudott érvényesülni. Scriabin etüdje (5. számú 42. op.) mesteri technikájáról tett tanúbizonyságot – nemhiába lett a Salzburgi Mozarteum ösztöndíjasa és szerepelt hazáján kívül az USA-ban, Olaszországban és Ausztriában is.
Két művészünk megnyerő játéka rabul ejtett mindenkit – melyet a rákapcsolódó, tanárok egy csoportjával szervezett mélyreásó beszélgetés megfelelően egészített ki. Nem elfeledve, hogy a borzongató produkció mit sem ér(ne), ha öncélúan művelt.
2010. augusztus 10.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 18 éves, nagyon lelkes ifjú operaénekes. Egy messzi országban élte életét, és arra vágyott, hogy egyszer eljöjjön Európába a vasfüggöny mögé az evangélium ügyét szolgálni, mert tudta, hogy a totalitárius rendszerben élő országokban az embereknek nehezebb a keresztény üzenetet szabadon hallgatni, hitüket félelem nélkül gyakorolni.
Így kezdődik Timothy és vele együtt a Crescendo Nyári Akadémia története. Engem nagyon érdekeltek Magyarországra kerülésének közelebbi körülményei, így megkértem, ossza meg velünk ezeket.
„Fiatalon azt gondoltam, hogy majd olyan operaénekes leszek, aki egyben kém. Elmegyek Oroszországba és éjfélkor, előadás után titkon Bibliát osztok – így képzeltem akkoriban a missziót „ – mesélte nevetve.
Azután még sokáig nem történt semmi, de egyszer csak csörgött a telefon és láss csodát! Oroszországba hívták fellépni. A szentpétervári koncerten pedig – többek között – egy spirituálét adott elő, amivel annyira meghatotta az embereket, hogy biztosan tudta, valahol itt van feladata, mert Amerikában soha nem tapasztalt ehhez hasonló reakciókat.
S hogy fejlődött ki ebből aztán épp Magyarország? „ Egyszerűen – mondta – imádkoztam és úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm, úgyhogy vettem egy repülőjegyet. Az elején persze nehéz volt. Mikor megérkeztem, nem ismertem senkit”. Azóta persze sok év eltelt s nem csak Timothy ismerte meg Magyarországot, hanem Magyarország is Timothyt. A sok fellépés mellett evangelizált is, mikor milyen formában – néha csak az Opera büféjében a kollégáknak egy egyszerű beszélgetés formájában, néha egy komplett fesztivált rendezett sok más művész segítségével. Teljesült tehát a vágya: operaénekes lett, aki egyben az Isten ügyét is szolgálja. Kár, hogy az éjféli Bibliaosztás rész kimaradt… Aztán jött egy új ötlet: egy magas színvonalú nyári akadémia létrehozása, amely több, mint csupán egy mesterkurzus. Ismerős? Innen már csak hét év választ el minket 2010-től és sok remek kurzustól, programtól, koncerttől, amelyekben az idei Akadémián is részünk van.
Azt hiszem, mi is hálásak lehetünk azért, hogy Timothy álma teljesült.
Hogy szót ejtsünk a nap programeseményeiről is: Hollós Máté zeneszerző ma érkezett hozzánk, hogy megtartsa egyalkalmas mesterkurzusát, melyen a diákok – főként gyerekek – nagy örömükre találkozhattak vele és eljátszhatták műveit jelenlétében.
Később este a református templomban egy meghitt és megérintő élményben – zeneiben és egyben kiemelten lelkiben – részesültünk: ún. Kreatív istentisztelet kezdődött 20 órakor. Timothy osztotta meg Isten üzenetét velünk, a zeneműveket pedig többek között Sweetlana Meermann, Jeffrey Powers, Dudás Eszter, Füzesséry Attila, Dominkó Sallai Csilla, Dominkó István, Trubin Beáta és Bozi Péter szólaltatták meg. Az istentisztelet a művészet különböző ágait – zene-ének, tánc, képzőművészet, írás – ötvözte és lehetőséget adott mindenkinek arra, hogy ő maga is ezek segítségével kommunikáljon Istennel és fejezze ki lelkének állapotát, reagáljon a hallottakra. A klasszikus darabok mellett ismert régebbi és újabb dicsőítő énekeket is játszott a kis kamarazenekar, melyhez az összegyűlt csapat örömmel csatlakozott.
2010. augusztus 9.
Egy újabb hét - órák, gyakorlások, de egyben egyre intenzívebb és tudatosabb felkészülés is a hétvégi koncertekre. A nap fénypontja természetesen a Tanári koncert volt, melyet egy 350 fős telt ház hallgatott ámulattal. Az Református Kollégium Imaterme orgona-, zongora-, cselló-, hegedű-, kürt-, és természetesen énekszóval telt meg, illetve rengett be: Steven Condy bariton, feleségével, Robin Massie szopránnal megrezegtették lelkünk és testünk legvékonyabb húrját is, a közönséggel való interakció pedig - körbesétálták és körbeénekelték a székeket és a rajta ülőket - maradandó élményt adott. Bach-ot és Zimmermann-t adott elő David Danel cseh virtuóz és hihetetlen érzékenységgel játszó hegedűművész, aki visszatérő és nagyon népszerű Crescendo tanár. Debussy Petite Suite-je a kedves Hegedűs házaspár előadásában messzire kalauzolta gondolat-, és lelkivilágunkat, elhitetve, hogy van lehetőség a szárnyalásra, a testin túli világ megtapasztalására. A három fényes szoprán - Szabóki Tünde és Meláth Andrea, az Operaház két szívhezszóló hangja, illetve Robin Massie az Indianapolis-i Szimfonikus Zenekar szólistája Strauss Rózsalovagjának Tercettjével zárták a kápráztató előadást.
2010 augusztus 8.
Végre kialudtuk magunkat! A mai szabadnapra tekintettel reggel egy órával többet kaptunk arra, hogy lemenjünk reggelizni - hogy mennyit tud jelenteni hatvan perc! A Református Templomban 10 órakor vette kezdetét a vasárnapi istentisztelet, mely az első nagyobb lélegzetvételű Crescendo koncertként szerepelt is egyben, kiegészítve Virágh Sándor református lelkész szavait. Az istentisztelet során Fassang László orgonaművész szólaltatta meg grandiózusan a tavaly restaurált Mozer orgonát. Bach: Prelűd és disz-moll preludium és fúgája Polina Kulikova előadásában tündökölt, Martin Helmchen berlini zongoraművész és Elizabeth-Marie Hecker csellóművész - mindössze 23 éves, de a Crescendo-n tanárként közreműködik és kibontakozó nemzetközi karrierje vitathatatlan - Messiaen: Dícséret Jézus Örökkévalóságáról c. darabbal borzongatott meg minket. Az énekesekről sem szabad semmiképpen elfeledkezni - először nyílt lehetőségük megcsillogtatni tehetségüket és kidolgozott technikájukat. Vivaldi: Glória - "Laudamus Te" volt Nagy Silvia és Kertész Szilvia szopránok, egy másik Vivaldi mű (a Nisi Dominus "Első tétele") Vörös Szilvia, illetve Bruni: "In me Gratia" Gál Máté ifjú tenor előadásában szólalt meg. A gyülekezet vendégszeretete után - a kertben gulyáspartival örvendeztették bendőinket - mindenki kényére-kedvére választhatott a számos szabadnapos program közül. Volt , aki Tokaji bortúrára ment, a Várat és múzeumot járta körül, meglátogatta a Tengerszemet, vagy épp kenuzott illetve sétahajózhatott egyet a Bodrogon. Este azután a rendhagyó folyóparti grillvacsora mellett - bár szúnyog barátaink támadtak könyörtelenül - vezették le a nap, sőt talán a hét izgalmait.
2010 augusztus 7.
A kitartó gyakorlás mellett az Ifjúsági kamarazene szekció koncertje volt a mai program. A legifjabb tehetségekkel Sallai Csilla csellóművész, Dr. Dominkó István zongoraművész, illetve Trubin Beáta énekművész foglalkozik.
Az ifjú művészek ügyesek voltak, még ha nagyon izgultak is, ami persze érthető, hisz' ez volt első nyilvános szereplésük az Akadémia ideje alatt.
2010. augusztus 6.
Ma vendégül láttuk a Zemplén TV-t - számos órára néztek be, hogy felvételt készítsenek.
Először bementünk a zenekari próbára, amit Delta David Gier tartott – éppen Beethovent próbáltak /V. (B-dúr) Szimfónia, Op. 60 /, ezt a darabot fogják majd előadni két másikkal aug.15 – én. a zárókoncerten. Delta David szemmel láthatóan kifinomult érzéke van ahhoz, hogyan hangoljon össze – mindenféle értelemben – egy pár napja még egymás számára teljesen ismeretlen zenészcsapatot.
Ellen Rose-hoz csupán öt percre tudtunk beugrani: épp egy lengyel diákjával – Aleksandra, hegedű diák – dolgozott egy új darabon. Kaposi Gergelytől, akit kórusvezetésen értünk az ifjúsági házban, is kaptunk egy interjút. Kaposi a Magyar Állami Operaház karmestere, 1997-től a Zeneakadémia zenekarának is vezetője. Fassang László – aki kiváló klasszikus tudása mellett nem fél az improvizáció és jazz világától sem – orgonaórájára látogattunk ezután – diákjaival a református templomban gyakorol. A szomszédos imateremben folyamatosan dolgozó Dallos Erika tehetséges – magyar, román és amerikai – operaénekeseivel tartott óráját is sikerült megörökíteni, ahol egy román leányzó felemelően előadott áriájába feledkezett bele az operatőr, majdnem elkésve így Timothy Bentch órájáról. Timothy igényes és maximalista, diákjaival is, mindemellett mégis messzemenő tisztelettel és személyreszabott odafigyeléssel foglalkozik növendékeivel, akikkel így a növendék-tanár viszonyon túli kötelék szövődik.
A délután ötös koncert előtt még egy gyors beszélgetés készült Tarjányi Tamás színésszel és opera diákkal, aki Bécsben tanul és már nem először vesz részt a Nyári Akadémián, sőt, idén már nem csak zeneileg aktív, hanem kiscsoportot is vezet. Tamást egyébként – többedmagával természetesen – a koncerten is meghallgattuk, ahol a legnagyobb „ szenzáció” Szokolay Ádám volt. Ez a roppant fiatal (mindössze 14 éves!) zongorista olyan fantasztikus tehetséggel játszott el két Chopin darabot, hogy valaki kint az előtérben nemes egyszerűséggel fiatal Mozartnak nevezte.
Ha mindez nem lett volna elég, este az udvaron tartott fáklyás esti éneklés után - amin a TV már nem vett részt – Timothy spontán módon tartott egy kisebb „koncertet”. Nem előre megrendezett program volt persze, úgyhogy csak azok láthatták őt az árkádok alatt állni, akik még ott ragadtak. A “fülközönség” viszont minden bizonnyal sokkal nagyobb számú volt, hisz’ énekhangja messze szállt az éjszakában.
2010. augusztus 5.
A mai nap – koncertmentesség okán - érdekessége Beat Rink és Martin Helmchen előadása volt az imateremben „Zene és Szöveg” címmel. Talán sokan tudják, hogy Beat amellett, hogy alapítóként a Cresendo-t neki köszönhetjük, ír is. Martin a zongora szekció egyik tanára. Ők ketten itt először egy közös délutánt csináltak: Beat a saját szövegeiből olvasott fel, Martin pedig játszott hozzá zongorán. Az előadáson csak németül beszéltek, hiszen szinte lehetetlen volna azokat a nyelvi játékokat lefordítani, amik Beat aforizmáiban felbukkannak ( pl. „Je älter das Ego, desto jünger das alter Ego.” ) – úgyhogy csak azok mentek, akik beszélték a nyelvet. A tolmácsaink így pihenhettek vagy éppen máshol fordítottak. Mivel az Akadémián számos országból jönnek a résztvevők, nagyon sok fordításra van szükség, de nem csak a közös alkalmakon, hanem sokszor a tanórákon is. A közös nyelv persze általában az angol, de mi van akkor, ha valaki nem beszéli jól, vagy éppen „elfogytak ”a tolmácsok? Megkérdeztem például a Japánból érkezett Koji Okazaki fagott tanár diákjait, hogyan kommunikálnak vele, mert nem láttam „külső segítséget” az óráján. „Úgy - volt a válasz - hogy Benedek (egyik diákja) tud németül és fordít nekünk ”. Úgy tűnik, ha zenélésről van szó, mindenki összefog. Hiába, a Crescendo – ahogy a mottója is mondja – more than music.
2010. augusztus 4.
Végre egy kis felfrissülés! Az elmúlt napok hősége után ma szelesebb, hűvösebb idő jött, kifejezetten élvezetes volt fázni egy kicsit. Délután ötkor halgathattuk meg az első Cresendos koncertet: a sárospataki református templomban – mely a koncertek gyakori színhelye ez éven – hallgattuk meg orosz diákjainkat. Valószínűleg nem véletlen, hogy az első darab egy Liszt kompozíció volt, híres Magyar Rapszódiája. Polina Kulikova zongorista különleges átéléssel játszott, a taps mellett ’bravo’-kat (vagy brava?..) is kapott bőven. Marina és Olga Ponomareva hegedű illetve cselló diákok, Dimitry Romanov klarinétossal – Rachmaninov, Csajkovszkij és Sostakovics műveket adva elő – méltón egészítették ki Zakeus történetét.
Este tíztől egy komoly kérdéseket boncolgató Szabó István (Szembesítés) filmvetítés volt még terítéken. Aki szereti a súlyos történelmi időkbe ágyazott mélylélektani fúrásokat, annak érdemes bepótolni ezt a - témájában - világháborús történetet. További részletekre például a következő linken lehet lelni: http://magyar.film.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=29979&catid=2&Itemid=5
2010 augusztus 3.
A tegnapi napon 290 főt regisztrált be munkatársi csapatunk a Crescendo Nyári Akadémiára – ma végre elkezdődhetett az igazi „crescendo-s élet”. A szakmai munka főként a Református Gimnázium 25 termében, valamint a Rákóczi vár szomszédságában levő Farkas Ferenc Művészeti Iskolában folyik. A kurzuspaletta egyik különlegessége Benoit Piccand svájci zeneszerző, hangmérnök és gitárművész improvizatív kurzusa. Ha valaki emlékszik a két évvel ezelőtti hasonló kaliberű improvizatív órákra Daniel Matejjel, akkor látja a párhuzamot. A ráadás még annyi, hogy Benoit az egészet az elektronika sajátosságaival fűszerezi – maga is ezzel foglalkozik: a klasszikus zene “gépesítésével”, teszi mindezt a legnagyobb virtuozitással és részletességgel. Éleslátása és főleg hallása fantasztikus ütemvariációkra képes – ezekbe kezdtek el ma belekóstolni a diákok. Stefan Hulligerrel – ugyancsak svájci zeneszerző – együtt kalauzolják őket a rögtönzés egyáltalán nem egyszerű, ám annál több kihívással és lehetőséggel bíró világába.
A tanulók közül egyébként többen visszatérő résztvevőknek számítanak, de akinek ez az első alkalom, általában az is hallott már az Akadémiáról. Rab Gyula például, aki Szegedről érkezett, azért jelentkezett, mert barátai, akik már részt vettek a kurzuson, kifejezetten elégedettek voltak. „Nagyon vártam már ezt a két hetet” – mondta – „ és azt, hogy Timothy Bentch-el együtt dolgozhassak. Nagy hatással volt rám a személyisége, és egyáltalán az a nyugodt légkör, ami itt körülvesz.„ A napok záró akkordjaiként – amikor nincs koncertprogram – kiscsoportban zajló beszélgetésekre is lehetőség nyílik, ahol a hangszeresek, énekesek megismerhetik egymást, oldott légkörben oszthatják meg egymással művészi és egyéni életük aktualitásait, kérdéseit.
2010. augusztus 2.
„ A zene Isten dicsőítésére és a lélek felüdítésére való” – mondta Bach annak idején. Augusztus első két hetében ismételten lehetősége nyílik Sárospataknak arra, hogy ezt valóságban is átélje. Tegnap este ugyanis ünnepélyes keretek között elkezdődött a Crescendo Nyári Akadémia, amely immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre ebben a történelmi városban.
A rendezvényhez neves művészek adják nemcsak nevüket, hanem a tudásukat is, hiszen ők tanítják a kurzuson részt vevő 25 országból érkező közel 200 ifjú művészt. Olyan személyiségekről van szó, mint Szabóki Tünde, Meláth Andrea vagy Timothy Bentch énekművészek, Fassang László orgonaművész, Julian Poore trombitaművész, Delta David Gier a New Yorki Filharmonikusok egyik karmestere, vagy Martin Helmchen zongoraművész – és itt még csak a tanárok negyedét említettük meg.
A Crescendo Nyári Művészeti Akadémia célja, hogy kiemelkedő tehetségeket fedezzen fel, és segítse őket abban, hogy igazi művésszé váljanak – nem csupán szakirányú kiválóságot értve ezalatt –, hanem azt is, hogy művészetükkel valódi műalkotásokat hozzanak létre, amelyek felemelnek, változtatnak, előremozdítanak.
A következő két hétben tehát - többek között - hegedű, fuvola, ének, és zongoraszó szűrődik majd ki a Református Teológia falai közül, a Sárospatakra látogatók pedig számos színvonalas – és ingyenes – hangversenyre látogathatnak el augusztus 9-től 15-ig. A kurzus elteltével nem csak a résztvevők, hanem a gyanútlanul arra tévedők számára is kiderülhet, vajon igaza volt-e Bachnak...
